Az egyik Ügyfelem mint vállalkozó, valamint egy a közbeszerzési törvény (Kbt.) szerinti szerződő hatóság mint megrendelő között klasszikus, átadás-átvételi eljárással záruló vállalkozási szerződés jött létre. A szerződésben rögzítették, hogy a vállalkozó a létrehozott művet a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) által szabályozott átadás-átvételi eljárás keretében köteles átadni megrendelő részére. A szerződésre, figyelemmel arra, hogy a megrendelő szerződő hatóságnak minősült, a Kbt. rendelkezéseit is kötelezően alkalmazni kellett. Ebből következően a szerződésre irányadó volt az a Kbt. szabály is [Kbt. 135. § (1)], amelynek értelmében a megrendelő a szerződés teljesítésének elismeréséről vagy annak megtagadásáról legkésőbb a vállalkozó teljesítésétől számított tizenöt napon belül írásban köteles nyilatkozni, elismerés esetében teljesítésigazolás kiállításával. A szerződés tartalmazta továbbá azt a kitételt. hogy teljesítésigazolás nélkül a vállalkozó számla kiállítására nem jogosult.
Az Ügyfelem a szerződés tárgyát képező művet szerződésszerűen létrehozta, készre jelentette, majd ezt követően a felek az átadás-átvételi eljárást is lefolytatták, amely a teljesítésigazolás megrendelő általi kiállításával zárult.
A teljesítésigazoláson azonban a teljesítés elismert időpontjának a megrendelő nem a teljesítésigazolás kiállításának az időpontját (azaz az átadás-átvételi eljárás lezárásának az időpontját), hanem az ennél jóval korábbi, a mű tényleges létrehozásának az időpontját tüntette fel.
A felek között ezt követően vita alakult ki abban a kérdésben, hogy az Áfa törvény értelmében melyik időpont minősül a teljesítés időpontjának, amelynek tisztázása azért vált fontossá, mert a számla kiállítására nyitva álló 8 napos határidőt a vállalkozó teljesítésétől kellett számítani. A megrendelő álláspontja az volt, hogy a munkával elért mű tényleges befejezésének az időpontja minősülhet az Áfa tv. szerinti teljesítés időpontjának, hiszen akkor valósult meg tényállásszerűen az ügylet, ezért is ennek a napját tüntette fel a teljesítés napjának.
Ügyfelem ezzel szemben azzal érvelt, hogy a teljesítés Áfa törvény szerinti időpontja csak az átadás-átvételi eljárás teljesítésigazolás kiállítását eredményező sikeres lezárásának a napja lehet: a szerződés alapján a vállalkozó kizárólag a megrendelő által kiállított teljesítésigazolás birtokában jogosult a számla kiállítására, a megrendelőnek pedig 15 napja van kiállítani a teljesítésigazolást a Kbt. fentebb hivatkozott eltérést nem engedő rendelkezése értelmében. Az Áfa törvény értelmében a számla kiállításáról jelen esetben a teljesítéstől számított észszerű időn (az Áfa tv. 163. § (2) c) pontja alapján) 8 napon belül kell a vállalkozónak gondoskodnia. Amennyiben nem a teljesítésigazolás kiállítását tekintjük a teljesítés Áfa törvény szerinti időpontjának, hanem a mű tényleges befejezésének időpontját, úgy a vállalkozónak számlát már a teljesítésigazolás kiállítására a megrendelőnek rendelkezésre álló 15 napos határideje lejártát megelőzően ki kellene állítani. Így elméletileg bekövetkezhetne egy olyan – feloldhatatlan helyzet, mondhatni egy logikai bukfenc, hogy a megrendelő még nem állította ki a teljesítési igazolást (mert még nem járt le rá a 15 napos határideje), de a vállalkozónak ennek ellenére ki kellene állítania a számlát, mert a mű tényleges befejezésétől számolva már letelt a számla kiállítására nyitva álló 8 nap, ugyanakkor a szerződés előírása alapján a vállalkozó számla kiállítására kizárólag teljesítésigazolás birtokában jogosult. Ezt követően fordult hozzám Ügyfelem jogi tanácsadásért.
Az Ügyfelem által felvetett problémát azzal oldhatjuk fel, ha tisztázzuk, hogy mely az Áfa törvény értelmében mely időpontot kell a teljesítési időpontnak (melytől a számlakibocsátás határidejét kell számolnunk) tekinteni egy olyan vállalkozási szerződés esetében, amelynek a teljesítése a Ptk. alapján átadás-átvételi eljáráshoz kötött, figyelemmel arra is, hogy a felek a Kbt. sajátos rendelkezéseire is figyelemmel léptek szerződéses kapcsolatba. A Kbt. értelmében pedig az ajánlatkérőként szerződő fél (megrendelő) a szerződés teljesítésének elismeréséről (teljesítésigazolás) vagy az elismerés megtagadásáról legkésőbb az ajánlattevőként szerződő fél teljesítésétől vagy az erről szóló írásbeli értesítés kézhezvételétől számított tizenöt napon belül írásban köteles nyilatkozni (Kbt. 135. § (1) bekezdés).
A fenti ügyben az alábbi álláspontra jutottam, amelyet egyébként az adóhatóság is megerősített.
Az Áfa törvény értelmében az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (Áfa tv. 55. § (1) bekezdés). Az Áfa törvény kimondja továbbá, hogy a fizetendő adót – ha e törvény másként nem rendelkezik – a teljesítéskor kell megállapítani (Áfa tv. 56. §), valamint az adóalany a számla kibocsátásáról legkésőbb a teljesítésig, de legfeljebb a teljesítéstől számított észszerű időn belül köteles gondoskodni (Áfa tv. 163. § (1) bekezdés a) pontja). Az észszerű időt pedig a tárgyi szerződés esetében az Áfa tv. 163. § (2) bekezdés c) pontja alapján kellett megítélni, amelynek értelmében az a teljesítéstől számított 8 napon belüli számlakibocsátási kötelezettséget jelent.
Az ügylet tényállásszerű megvalósulásáról pedig akkor beszélhetünk, ha a felek által kötött szerződésben megállapított, illetve az ügyletre vonatkozó jogszabályok által esetlegesen előírt, az ügylet megvalósulásához szükséges minden követelmény megvalósult. Alapvetően tehát a polgári jogi értelemben vett teljesítéshez köthető az ügylet tényállásszerű megvalósulása.
Amennyiben pedig a felek megállapodása szerint a szerződésszerű teljesítésnek az is feltétele, hogy a megrendelő – például teljesítésigazolással – dokumentálja a részéről elfogadott teljesítést, tehát a felek szerződése alapján a teljesítéshez szükséges annak elfogadása és a teljesítésigazolás kiállítása is a megrendelő részéről, ez esetben az ügylet – Áfa tv. fogalomhasználata szerinti – tényállásszerű megvalósulásról álláspontom szerint akkor beszélhetünk, ha a megrendelő kiállította az elfogadott teljesítésről az igazolást is.
Amennyiben viszont a teljesítésigazolás nem magához a teljesítéshez szükséges, hanem csupán adminisztratív funkciója van, például az adóalanyok egymás közötti vagy belső elszámolásához szükséges dokumentációként szolgál, azaz a felek nem kötik formalizált eljáráshoz az ügylet teljesítését (a szerződésszerű teljesítést nem kötik a megrendelő igazolásához), abban az esetben az ügylet Áfa törvény szerinti teljesítési időpontja sem a teljesítésigazoláshoz kötődik, hanem már ahhoz az időponthoz, amikor a teljesítésre kötelezett adóalany a szerződésből fakadó kötelezettségeit maradéktalanul teljesítette.
Ha tehát egy olyan (klasszikus) vállalkozási szerződés esetében, amelynél a vállalkozó tevékenységgel elérhető eredmény (mű) megvalósítására, a megrendelő annak átvételére és a vállalkozói díj megfizetésére köteles, és amelynél a felek megállapodnak abban, hogy a vállalkozó a művet átadás-átvételi eljárás keretében köteles átadni (a Ptk. 6:247. § (1) bekezdése alkalmazásával), amelynek során a felek elvégzik az adott üzletágban szokásos azon vizsgálatokat, amelyek a teljesítés szerződésszerűségének megállapításához szükségesek, az ügylet az Áfa törvény értelmében vett tényállásszerű megvalósulásához álláspontom szerint a mű megrendelő általi átvétele is szükséges. És ha ennek formalizált eljárása a szerződés értelmében a teljesítésigazolás kiállítása (a Kbt. hatálya alá tartozó ügyletek esetén ez véleményem szerint így van), akkor a teljesítésigazolás kiállításának időpontja minősülhet az Áfa törvény értelmében vett teljesítési időpontnak. Az Áfa törvény szerinti 8 napos számlakibocsátási határidőt pedig ettől a naptól kell számolni, vagyis ennél az értelmezésnél a Kbt. szerinti 15 napos, a teljesítés elfogadására avagy elutasítására vonatkozó határidő már nem okozhat problémát az Áfa tv. szerinti kötelezettségek teljesítése során.
