A cafeteria, azaz a béren kívüli juttatás adása nem kötelező, csupán lehetőség: mindig a munkáltató jogosult eldönteni, hogy ad-e és ha igen, úgy mekkora mértékben, milyen időközönként a munkavállalók részére, és természetesen az is a munkáltatón múlik, hogy mely cafeteria elemek közül enged a munkavállalók részére választási teret.
Amennyiben viszont a cafeteria mellett dönt, nem árt odafigyelnie az egyenlő bánásmód követelményének a megtartására.
Bevett gyakorlat ugyanis, hogy a munkáltatók a cafeteria szabályzatban kizárólag a teljes munkaidőben és/vagy határozatlan idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott munkavállalóinak teszik lehetővé a cafeteria igénybevételét, míg a részmunkaidős és/vagy határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott dolgozókat a cafeteria intézményéből teljesen kizárják.
Ez az eljárás azonban szigorúan az egyenlő bánásmód követelményébe ütközik, ezért jogellenes.
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény kifejezetten rögzíti, hogy az egyenlő bánásmód követelményét a munkáltató is köteles megtartani a foglalkoztatási jogviszonyok tekintetében, emellett kategorikusan közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősíti az olyan munkáltatói magatartást, intézkedést, feltételt, mulasztást, utasítást vagy gyakorlatot, amelynek eredményeként egy vagy több munkavállaló munkaviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő (tehát jelen esetben a határozatlan idejű munkaszerződéssel vagy teljes munkaidőben foglalkoztatott) egy vagy több munkavállaló részesül, részesült vagy részesülne.
A törvény szerint az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmaz a foglalkoztatási jogviszony alapján járó juttatások megállapításában és biztosításában.
Emellett a munka törvénykönyve is elvi éllel rögzíti, hogy a munkaviszonnyal, de különösen a munka díjazásával kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani. A munka törvénykönyve kiemeli továbbá, hogy ebből a szempontból munkabérnek minősül minden, a munkaviszony alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatás.
A fenti törvények alapján tehát megállapítható, hogy az egyenlő bánásmód követelményét a cafeteria megállapításával és juttatásával kapcsolatban is meg kell tartani.
Amennyiben tehát a munkáltató kizárólag a teljes munkaidőben vagy határozatlan idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott dolgozóinak biztosítja a cafeteriát, de abból a részmunkaidőben vagy a határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott munkavállalóit kizárja, diszkriminatívan jár el, és ilyen esetben a sérelmet szenvedett munkavállaló(k) munkaügyi perben is érvényesíthetik elmaradt cafeteria igényüket, ezzel párhuzamosan pedig kezdeményezhetik az Egyenlő Bánásmód Hatóság eljárását is a munkáltatóval szemben.
